Egy testben bármely a\neq 0 és b elem között fennáll az a|b oszthatóság. Itt ugyanis minden nemnulla elemnek van multiplikatív inverze. Így a k=b\cdot a^{-1} képlet minden esetben előállítja azt a k tényezőt, amellyel megszorozva az a elemet b-t kapunk eredményül, hiszen:
a\cdot \underbrace{(b\cdot a^{-1})}_{=k} = \underbrace{(a\cdot a^{-1})}_{=1}\cdot b = b
