Legyen a és b az R integritástartomány két tetszőleges eleme, és jelöljük 0_R-rel a nullelemet, 1_R-rel pedig az egységelemet – amely ugye létezik, hiszen a 17.16. Definíció alapján minden euklidészi gyűrű egységelemes.

Ha a és b közül mindkettő 0_R, akkor a 17.5. Tétel 1. pontja miatt a kitüntetett közös osztójuk 0_R, amely nyilvánvalóan kifejezhető a kívánt alakban, méghozzá tetszőleges u és v gyűrűelemekkel:

\underbrace{0_R}_{=a}\cdot u+\underbrace{0_R}_{=b}\cdot v=\underbrace{0_R}_{=(a,b)}

Ha a és b közül csak az egyikük 0_R, akkor viszont ugyanezen tétel 4. pontja miatt a kitüntetett közös osztójuk a másik elem lesz. Ha például a\neq 0_R és b=0_R, akkor (a,b)=(a,0_R)=a. Ez nyilván kifejezhető a kívánt alakban u=1_R és tetszőleges v gyűrűelemekkel:

a\cdot \underbrace{1_R}_{=u}+\underbrace{0_R}_{=b}\cdot v=\underbrace{(a,b)}_{=a}

Értelemszerűen ha a=0_R és b\neq 0_R, akkor pedig v=1_R és u tetszőleges.

Feltételezhetjük tehát, hogy a\neq 0_R és b\neq 0_R. Ekkor lefuttathatjuk erre a két gyűrűelemre, mint bemenetre a 17.17. Tétel bizonyításában ismertetett euklidészi algoritmust. Ez ugye garantáltan befejeződik véges számú lépés után. Tegyük fel, hogy az algoritmus futtatásakor az n-edik maradékos osztás során kapjuk meg az utolsó nemnulla maradékot, amely ugye az (a,b) kitüntetett közös osztó lesz. Ez tehát az alábbi n darab maradékos osztást jelenti. Az (n+1)-edik maradékos osztást itt nem tüntettük fel, amelynek során végül a 0_R maradékot megkapjuk és amely terminálja az algoritmust:

\begin{aligned}a&=k_1b+r_1\\b&=k_2r_1+r_2\\r_1&=k_3r_2+r_3\\r_2&=k_4r_3+r_4\\&\vdots\\r_{n-2}&=k_nr_{n-1}+\underbrace{r_n}_{=(a,b)}\end{aligned}

Célunk tehát, hogy az n-edik lépésben megkapott r_n maradékot kifejezzük r_n=au+bv alakban valamilyen u és v gyűrűelemek segítségével.

Vegyük észre, hogy az első maradékos osztást leíró egyenlet mindkét oldalából k_1b-t kivonva kapunk egy ehhez hasonló kifejezést az r_1 maradékra. Jelöljük az így kapott együtthatókat u_1-gyel és v_1-gyel:

r_1=a-k_1b=a\cdot \underbrace{1}_{=u_1}+b\cdot \underbrace{(-k_1)}_{=v_1}

Az első lépésben kapott r_1 maradékot tehát ilymódon kifejeztük az a és b lineáris kombinációjaként az u_1=1 és a v_1=-k_1 együtthatók segítségével. Most tegyük meg ugyanezt a második lépésben kapott r_2 maradékkal is. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a második maradékos osztást leíró egyenlet mindkét oldalából levonnunk k_2r_1-et, majd r_1 helyére behelyettesíteni az előző lépésben kapott kifejezést. Jelöljük az így kapott együtthatókat u_2-vel és v_2-vel:

\begin{aligned}r_2&=b-k_2r_1=b-k_2(\overbrace{a-k_1b}^{=r_1})=\\&=a\cdot \underbrace{(-k_2)}_{=u_2} + b\cdot \underbrace{(1+k_1k_2)}_{=v_2}\end{aligned}

A második lépésben kapott r_2 maradékot tehát szintén kifejeztük az a és b lineáris kombinációjaként az u_2=-k_2 és a v_2=1+k_1k_2 együtthatók segítségével.

Ezt a bizonyítást persze folytathatnánk egészen az n-edik lépésig, amikor végül az r_n=(a,b) kitüntetett közös osztót is megkapnánk a és b lineáris kombinációjaként. Mi azonban lusták vagyunk, ezért adunk egy általános képletet, amely megadja, hogy a soron következő r_i maradékot hogyan lehet előállítani a és b lineáris kombinációjaként, ha egyébként az r_{i-2} és r_{i-1} maradékokra ez az előállítás már ismert. Tegyük fel tehát, hogy az alábbi lineáris kombinációs előállításokat már ismerjük, azaz az alábbi kifejezésekben szereplő u_{i-2} és v_{i-2} valamint u_{i-1} és v_{i-1} együtthatókat már kiszámítottuk:

\begin{aligned}r_{i-2}&=a\cdot u_{i-2} + b\cdot v_{i-2} \\ r_{i-1}&=a\cdot u_{i-1} + b\cdot v_{i-1}\end{aligned}

Feladatunk tehát előállítani az r_i maradékot az a és b elemek lineáris kombinációjaként. Ehhez először is tekintsük az euklidészi algoritmus futtatása során kapott i-edik maradékos osztást leíró egyenletet:

r_{i-2}=k_ir_{i-1}+r_i

Mindkét oldalából vonjunk le k_ir_{i-1}-et:

r_i=r_{i-2}-k_ir_{i-1}

Az i-edik lépésben kapott r_i maradékot tehát kifejeztük az r_{i-2} és r_{i-1} lineáris kombinációjaként. Ez utóbbi kettőről viszont azt mondtuk, hogy már előállítottuk őket a és b lineáris kombinációjaként. Helyettesítsük is be a fenti egyenletbe ezeket az előállításokat:

r_i=(\underbrace{au_{i-2} + bv_{i-2}}_{=r_{i-2}})-k_i\cdot (\underbrace{au_{i-1} + bv_{i-1}}_{=r_{i-1}})

Ezt a gyűrűaxiómáknak megfelelően (14.12. Definíció) átrendezve megkapjuk r_i-t is a és b lineáris kombinációjaként. Jelöljük az így kapott együtthatókat u_i-vel és v_i-vel:

r_i=a\cdot (\underbrace{u_{i-2}-k_iu_{i-1}}_{=u_i}) + b\cdot (\underbrace{v_{i-2}-k_iv_{i-1}}_{=v_i})

Ezzel a bizonyításunk teljes, mivel az első két lépésben kapott r_1 és r_2 maradékokat előállítottuk a és b lineáris kombinációjaként, az imént látott indukció alapján pedig elő tudjuk állítani a további maradékokat is. Ezek közül ugye az n-edik lépés során kapott r_n=au_n+bv_n előállítás épp az (a,b) kitüntetett közös osztó előállítása az a és b lineáris kombinációjaként.